November 25., a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja, mely egyben a szülészeti erőszak érintettjeinek napja is, a Rózsák forradalma.

A szülészeti és nőgyógyászati erőszak a nők elleni erőszak olyan rejtett formája, amelyet a mai napig is sokan figyelmen kívül hagynak és intézményileg jóváhagynak. Sokak szerint ez a nők elleni erőszak utolsó kulturálisan elfogadott formája. Az érintettek terheit fokozza, hogy a megélt élményről nehéz beszélni, gyakori az áldozathibáztatás, megkérdőjelezés, megszégyenítés, így a nők gyakran nem csak a kisbabával és az új élethelyzettel maradnak teljesen egyedül, hanem a fájdalmukkal,a szégyennel és a bűntudattal is, holott ami történt, az nem az ő hibájuk. Megszüntetését és a traumából való gyógyulást is gátolja, hogy a fogalom sokszor vitatott, nem általánosan ismert, miközben egyes országokban a törvény is bünteti.

Mára azt is tudjuk, hogy a szülészeti erőszak nem csak a nőkre, kisbabákra, családokra, hanem a szakemberekre is károsan hat, maguk is másodlagos traumától szenvedhetnek, nő a kiégés veszélye is.

A hazai szülés körüli mozgalmakhoz az elmúlt években több ezer olyan üzenet és történet érkezett, amely arról tanúskodik, hogy a rendszerhibák és ártalmak jelen vannak a szülőszobán. Az érintettek számos alkalommal álltak ki közösen a változás igénye mellett. A kiállítás az ő tapasztalataikat, üzeneteiket mutatja be.

A szervezők a kapcsolódó kiállítással és beszélgetéssel fejezik ki szolidaritásukat az érintettekkel, és mondanak nemet a szülészeti erőszakra.

Várunk, ha foglalkoztat, hogy:
Mit takar a szülészeti erőszak fogalma? Túlzás-e ez, vagy tényleg létezik?
A szülés tényleg ilyen, ezt ki kell bírni, vagy ezek inkább rendszerhibák?
Mi van az apákkal? Ők is érintettek?
Az újszülöttek is megszenvedik az intézményi erőszakot, jogsértéseket?
Hogy kapcsolódik a tájékozott döntés a szülészeti erőszakhoz?
Hogyan hat a szakemberekre, szakdolgozókra az erőszak, ők elkövetők vagy áldozatok?

Eseményünk csatlakozik a 16 akciónaphoz, melyet 1991 óta világszerte november 25. (a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja) és december 10. (emberi jogok világnapja) között rendeznek meg civil szervezetek és magánszemélyek, hogy felkeltsék a nyilvánosság figyelmét, és tájékoztatást nyújtsanak a nők elleni erőszakról, kifejezzék szolidaritásukat az áldozatok iránt, és nyomást gyakoroljanak a döntéshozókra a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetése érdekében.

A Rózsák forradalma Spanyolországból indult Jesusa Ricoy kezdeményezésére, eredetileg válaszként a spanyol szülész-nőgyógyászok szervezetének orvosi szaklapjában megjelent képregényekre, melyekben megalázó, sértő hangnemben beszéltek a páciensekről, az állapotukról és a szülésről.

A Rózsák forradalmán, november 25-én, világszerte nők ezrei hívják fel a figyelmet arra, hogy a szülészeti erőszak létezik, jelen van, és minden nap anyák, babák és családok százezreit érinti. Magukért tett lépésként ilyenkor az anyák visszatérnek a trauma helyszínére, és elhelyeznek egy rózsát magukért, emlékezve arra, amit átéltek. A rózsa jelképezi a nő testi-lelki sérüléseit és az erejét a védekezésre, gyógyulásra.