SZÜLÉSZETI JOGOK

A szülészeti ellátásban részesülőket is megilletik azok a jogok, amelyek a betegeket az egészségügyi ellátás során. Ezeket a jogokat az egészségügyi törvény (1997. évi CLIV törvény) biztosítja.
Ennek a törvénynek az egyik alapvető célja “megteremteni annak feltételeit, hogy minden beteg megőrizhesse emberi méltóságát és önazonosságát, önrendelkezési és minden egyéb joga csorbítatlan maradjon.”

Ennek megfelelően az ellátást a szülőszobán is úgy kell biztosítani, hogy az ellátást igénybe vevők (elsősorban a szülő nők) emberi méltósághoz, önrendelkezéshez, tájékoztatáshoz való joga ne sérüljön, és közben a szolgáltatást nyújtók is biztonságban érezhessék magukat jogilag és emberileg is.

MIT MOND A TÖRVÉNY?

Az egészségügyi törvény kiemelendő elve, hogy az ellátás emberközpontú, szükségletekhez igazodik és költséghatékony eljárásokon alapul

Az egészségügyi törvény a következő jogok szabályozását taglalja, ennek alapján tárgyaljuk mi is a szülészeti ellátás során releváns, illetve ahhoz kapcsolódó jogokat:

Magyarországon nem csak kórházi szülésre van lehetőség, joguk van a nőknek otthonszülést is választani, ezt külön rendelet szabályozza.

Magyarországon 2014. óta az alacsony rizikójú várandós elviekben választhat szülésznői és orvosi várandósgondozás között. Nagyon kevés szülésznő rendelkezik az ehhez szükséges engedéllyel, ezért csak elvétve, ritka kivételként választható, például egyes intézeten kívüli szülészeti szolgáltatást nyújtó praxisoknál, rendszer szinten azonban sajnos nem valósult meg.

(2) A várandósgondozás akkor kezdődik, amikor a szülész-nőgyógyász szakorvos a méhen belüli várandósságot megállapítja, a rizikó-besorolást elvégzi és erről a várandós részére igazolást ad.

2. § (1) A várandósgondozás olyan komplex egészségügyi szolgáltatás, amely
a) a védőnő,
b) a háziorvos,
c) a szülész-nőgyógyász szakorvos,
d) a várandós választása esetén a szülésznő, valamint
e) a várandós
együttműködésén alapul.
(2) * A várandósgondozást a szülész-nőgyógyász szakorvos által megállapított
a) alacsony rizikójú várandósság esetén a szülész-nőgyógyász szakorvos vagy szülésznő,
b) magas rizikójú várandósság esetén kizárólag a szülész-nőgyógyász szakorvos
végzi a védőnő és a háziorvos együttműködésével.
Bővebben

Várandósként nem kötelező részt venni a 24. hét előtti vizsgálatokon.
Várandósként a 24. hetet követően is csak akkor vagy kötelezhető vizsgálatra, ha ennek elmaradása a magzatodat veszélyezteti.

A várandósgondozás szolgáltatás. Az anyát a várandósgondozás során kötelező tájékoztatni az ajánlott vizsgálatokról, de az ombudsman is megállapította, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás alapján a várandós nőnek joga van úgy dönteni, hogy a 24. terhességi hét előtti vizsgálatokon nem vesz részt, és a 24. terhességi hét után is csak abban a ritka esetben kötelező egy vizsgálat, ha annak elmaradása a magzat életét vagy testi épségét veszélyeztetné.

Ombudsmani állásfoglalás –TASZ jelentés

A biztos jelentésében azt is tisztázta, hogy a magzat súlyos veszélyeztetettségére vonatkozó jelzést, valamint a gyámhatósági eljárás kezdeményezését önmagában az a tény nem indokolhatja, hogy a várandós nő nem veszi igénybe a számára nem kötelező jelleggel előírt egészségügyi szolgáltatást, a nem kötelező szűrővizsgálatokat. Az ombudsman szerint az önrendelkezési jogot és a jogbiztonság követelményét sérti az a megoldás, ha a védőnők a magzat veszélyeztetettségére hivatkozva automatikusan azért jeleznek a gyermekjóléti szolgálatnak, mert a várandós nő nem vesz részt a nem kötelező jellegű orvosi, laboratóriumi vizsgálatokon. Ombudsmani állásfoglalás teljes szövege

Jogod van szabadon orvost választani a terhesgondozáshoz és a szüléshez is!

A törvény biztosítja a szabad orvosválasztás lehetőségét a terhesgondozásnál és a szülésnél. Mindenki annál az orvosnál szülhet, akit választ. Az orvos nem utasíthatja vissza a páciensét önkényesen, diszkriminatív alapon, de az orvos felkészültsége és szabad kapacitása korlátozhatja a választás lehetőségét.

A törvény kimondja:
“8. § (1) A betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltató és – ha jogszabály kivételt nem tesz – a választott orvos egyetértésével az ellátását végző orvos megválasztásához, amennyiben azt az egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgőssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki.”

Az egészségügyben hogyan érvényesül az emberi méltóság védelme?

Tiszteletteljes bánásmód, az emberi méltóság mindenkit megillet!

Az emberi méltósághoz való jog nem jelent mást, mint hogy a kórházakban, rendelőkben a betegekkel emberhez méltóan kell bánni: udvarias megszólítás és tiszteletteljes bánásmód illeti meg őket, nem kényszeríthetők indokolatlan várakozásra, szeméremérzetükre tekintettel kell lenni. A betegeken csak az ellátásukhoz szükséges beavatkozásokat szabad elvégezni, és tiszteletben kell tartani személyes szabadságukat. Ezek mellett minden betegnek joga van arra, hogy a kórházban saját ruháit és személyes tárgyait használja. TASZ- jogok az egészségügyben 

„10. § (1) Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani.
(2) A betegen – e törvény eltérő rendelkezésének hiányában – kizárólag az ellátásához szükséges beavatkozások végezhetők el.”

A ruhádat csak a szakmailag indokolt ideig és mértékben távolíthatják el. Figyelemmel kell lenniük a szeméremérzetedre!

Külön kiemelnénk a törvény alábbi bekezdését:
“10. § (7) A beteg ellátása során szeméremérzetére tekintettel ruházata csak a szükséges időre és a szakmailag indokolt mértékben távolítható el.”

A differenciált, emberközpontú és személyre szabott ellátás alapkövetelmény, ezt a törvény alapelvei is tartalmazzák:

”2. § (1) Az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során biztosítani kell a betegek jogainak védelmét. A beteg személyes szabadsága és önrendelkezési joga kizárólag az egészségi állapota által indokolt, e törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.”

A jelentés rögzíti, hogy az anya és a gyermek elválasztását az egészségügyi törvény irányadó garanciális szabályaiban foglaltak alapján kell megítélni. Az anya és újszülöttje 24 órás együttes elhelyezése a legkorszerűbb és legbiztonságosabb elhelyezési forma, amelynek jogát a törvény is garantálja. Az alkotmány szerint mindenkinek joga van a testi, lelki egészség megőrzéséhez, így a legjobb életkezdet jár minden újszülöttnek.

Jogod van, hogy min. egy, általad kiválasztott személy veled legyen a szülés során!

Az egészségügyi törvény 11. § (5) bekezdése kimondja: „A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen, a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.”
Fontos megjegyezni, hogy a „megjelölt nagykorú személy” nem csak hozzátartozó lehet.
A nagykorú személy nem feltétlenül egy fő. Értelmezés szerint lehet ez általános alany, vagyis több, az anya által választott személy is.

A gyermeknek joga van hozzá, hogy szülője folyamatosan mellette legyen – fürdetéskor, orvosi vizsgálat során is – hacsak nem zárja ki egészségügyi indok.

Emellett: “A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülője, törvényes képviselője, illetőleg az általa vagy törvényes képviselője által megjelölt személy mellette tartózkodjon.”
Bár kiskorú betegről szól a törvény szövege, ez a bekezdés az egészséges újszülöttre is érvényes mindig, mindenütt: szülés után, fürdetéskor, orvosi vizsgálat során is. Abban az esetben, ha az anya – egészségi állapota miatt – nem tud gyermeke mellett tartózkodni, a gyermeknek joga van ahhoz, hogy az édesapja vagy az édesanya által megjelölt más személy a gyermek mellett lehessen

Az egészséges újszülötteknek nincs szükségük olyan megfigyelésre, vizsgálatra, ami nem kivitelezhető az anya testén, jelenlétében. A beteg újszülötteknek, koraszülötteknek támogatás a szülői jelenlét. “Az 1989 november 20-án elfogadott ENSZ Gyermekjogi egyezmény kimondja mások mellett, hogy a szociális védelem köz- és magánintézményei – így az egészségügyi intézmények is -, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek legjobb/legfőbb (mindenek felett álló) érdekét veszik figyelembe elsősorban (Gyermekjogi egyezmény 3. cikk).
A gyermekkor egyszeri és megismételhetetlen időszak egy ember életében, amelynek minden pillanata fontos kihatással lesz a későbbiekre. Ezért alapvető, hogy egy gyermek már születése pillanatától kezdődően jogainak birtokosaként legyen számon tartva, még akkor is, ha nem „felnőtt módjára” képes azokat érvényesíteni. Emiatt fontos, hogy valamennyi gyermekkel foglalkozó felnőtt személy, a szülők és az egészségügyi szakemberek is tisztában legyenek ezekkel.
A gyermek testi-lelki egészségének védelme alapvető jog (Gyermekjogi egyezmény 24. cikk), amely rögzíti, hogy az államok (a gyakorlatban tehát valamennyi intézmény) megtesznek mindent annak érdekében, hogy biztosítsák az anyák terhesség alatti és szülés utáni gondozását; és teljes körűen tájékoztassák a gyermekek egészségével, táplálásával kapcsolatban (különös tekintettel a szoptatásra) társadalom valamennyi csoportját, különösen a szülőket és a gyermekeket.
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, elvárható, hogy minden várandós anya tájékoztatást kapjon a szoptatás előnyeiről és módjáról. Emberi oldalról nézve pedig megerősítést és bíztatást az édesanyának a szoptatáshoz, az ellátás teljes időtartama alatt egyenrangú partnernek tekintve őket, emberi méltóságukat, véleményüket, tájékoztatáshoz való jogukat tiszteletben tartva.
A gyermek korai kötődésének megerősítése (amely a ma ismert kutatások tapasztalatai alapján) alapvető szükséglet a születés pillanatától.  Ezért kiemelten fontos, hogy amennyiben a gyermek vagy az édesanya egészségügyi ellátása mást nem indokol, az újszülötteket születésük után azonnal bőrkontaktusba helyezzék az édesanyjukkal, biztosítsák számukra a zavartalan aranyórá(ka)t, és bátorítsák az anyákat, hogy figyeljék kisbabájuk jelzéseit, mikor áll készen a szopásra, illetve mutassák meg az anyáknak, hogyan kell szoptatni és a tejelválasztást fenntartani, még akkor is, ha valamilyen okból el vannak különítve újszülöttjüktől.” dr. Lux Ágnes gyermekjogi szakértő üzenete

Káros, így a gyermekek egészséghez való jogával ellentétes az a gyakorlat, ami nem együtt helyezi el anyát és csecsemőjét. Káros ez akkor is, ha otthonszülésből szállítják be anyát és babáját, vagy épp már hazaengedett anya-baba páros kerül vissza. Helyi házirendek nem lehetnek korlátozóbbak, mint a törvényi szabályozás – erre nem hivatkozhat egy intézmény sem.

Az alapvető jogok biztosának jelentése:
Az anyának joga van ahhoz, hogy újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el, amennyiben ezt nem zárja ki egészségi kockázat, az ő vagy az újszülöttje egészségi állapota. E törvényi rendelkezés egységnek ismeri el az anyát és gyermekét, védendő értékként határozza meg a folyamatos, háborítatlan együttlétüket. A betegtársak és azok gyermekeinek jelenléte nem írhatja felül azt a jogot, hogy az anya folyamatosan az újszülöttjével lehessen. Nem fogadható el, hogy ezt a törvényi garanciális szabályt az egyes intézmények házirendje vagy ellátási gyakorlata kiüresítse, relativizálja, vagy lerontsa.
A jelentésben a biztos kiemelte, hogy a szobatársak esetleges kényelme, az intézmény bababarát minősítésének hiánya, anyagi, infrastrukturális helyzete, vezetőinek álláspontja, az osztályon bevett munkarend, a napi rutin, vagy az ott dolgozó személyzet attitűdje nem képezheti jogi akadályát a gyermekközpontú megoldások kialakításának.
A jelentés teljes szövege

Bár a kórházak általános gyakorlata Magyarországon, hogy a szülést követő 72 órán át bent tartják az anyát és a babát az intézményben, ennek – problémamentes szülés esetén – valójában nincs egészségügyi indoka.

Háttér információként jó tudni, hogy hüvelyi szülést követően az intézmény csak 72 órás fekvőbeteg ellátás után kap teljes OEP finanszírozást, ezért ellenérdekeltek a kórházak abban, hogy hamarabb hazamenjen anya és gyermeke.

Az ambuláns szülés lehetősége – tehát a szülés után 24 órán belül a kórház elhagyása – mindenki számára a törvény erejénél fogva adott:

Jogotok van a kórházat a szülés után 24 órán belül elhagyni, amennyiben ez nem kockáztatja a baba egészségét.

“12. § (1) A betegnek joga van a gyógyintézetet elhagyni, amennyiben azzal mások testi épségét, egészségét nem veszélyezteti. E jog csak törvényben meghatározott esetekben korlátozható.”

A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy az újszülött egészségi állapotára hivatkozva igyekeznek korlátozni a kórház elhagyását.
Fontos tudni, hogy a szülő (törvényes képviselő.) nem okozhat (nem kockáztathat) a gyermeknél súlyos egészségkárosodást a döntésével. (Eütv. 21. § (1))
Ha a szakemberek egészségügyi okokra hivatkoznak a távozás megtagadásakor, kérhetjük a szakszemélyzetet – élve a tájékoztatáshoz és önrendelkezéshez való jogainkkal –, hogy adja írásba a véleményét, diagnózisát. Ha nincs konkrét (vagyis nem hasraütésre mondott bűntudatkeltés) orvosi gyanú, tünet, vizsgálati eredmény az újszülöttnél, és a szülő távozik a babával az intézményből, ebben őt (őket) fizikailag megakadályozni nem lehet, legfeljebb gyermekvédelmi jelzés tehető a kórház részéről, amiben már a hatóság számonkérheti a szülőt, hogy veszélyezteti-e a gyermekét. A gyermekvédelmi jelzés nem egyenlő a súlyos veszélyeztetés megállapításával, a hatóság feladata, hogy kivizsgálja az esetet.
Ha nincs veszélyeztetés (mert a baba otthon is jól van), akkor a számonkérésnek szankciója nem lehet, de az együttműködést igazolni kell az egészségügyi ellátókkal (védőnő, házi gyermekorvos, oltások, kontrollok, stb).

Tehát legyen szakember, gyermekorvos, kórház, aki igazolja, hogy gondozza az újszülöttet, elvégzi a szükséges vizsgálatokat (PKU). Érdemes nyilatkozni arról, hogy a szülők vállalják a BCG oltás beadatását , a PKU teszt levetetését, és együttműködnek gyermekorvossal, védőnővel.
A BCG oltás beadására 4 hét áll rendelkezésre, nem ambulánsan szülők is megtagadhatják, hogy a gyermekágyas osztályon adják be, ha a szülők később szeretnék az oltást.

A tájékoztatáshoz és az önrendelkezéshez való jog érvényesítésének területén tapasztalható a legtöbb probléma.
Az orvosnak átfogó tájékoztatást kellene adnia a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról, azok tervezett időpontjáról és azok elvégzésének, illetve elmaradásának előnyeiről és kockázatairól, döntési jogunkról, a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről. Az orvosnak a páciens számára érthető módon kell ezt megtennie. Amennyiben a felvilágosítást nem érezzük megfelelőnek, jogunk van további kérdéseket feltenni, illetve kérhetjük, hogy adják írásba a véleményüket.

Fontos, hogy a tájékoztatásnak egyéniesítettnek kell lennie, vagyis mindenkit olyan módon kell tájékoztatni, hogy a tájékoztatást megértse, és ennek alapján valódi döntésre legyen képes.

A korrekt, elfogulatlan és érthető szakmai tájékoztatást azért tartjuk kiemelten fontosnak, mert ez az alapja az önrendelkezési jognak, valamint annak, hogy az anyák élhessenek az ellátás visszautasításának jogával. Könnyebb elfogadni egy alkalmazott beavatkozás szükségességét, ha tudjuk, hogy miért van erre szükség, és beleegyezésünket adhatjuk.
A tájékoztatás joga akkor is megilleti a szülő nőt, ha nem feltétele a beleegyezése az orvosi beavatkozás megkezdésének. Magyarán: például ha életmentő(!) császármetszésre kerül sor, a szakszemélyzetnek a császármetszés elvégzéséhez nem kell kérnie az anya beleegyezését, de tájékoztatást akkor is kötelessége adni. A szülészeti ellátás során a tájékoztatásról a szülő nő nem is mondhat le, mert fennáll az az eset, amit a törvény így fogalmaz meg, hogy az ellátásban résztvevő “betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse.”

Tájékoztatás kérésekor érdemes az alábbi kérdéseket feltenni:

  • Mi a beavatkozás, eljárás célja?
  • Mi a beavatkozás előnye?
  • Mik a hátrányai?
  • Mennyi időnk van eldönteni?
  • Mi történik, ha visszautasítjuk?
  • Mik az alternatívák?

13. § (1) A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra.
(2) A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon
a) egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is,
b) a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,
c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól,
d) a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól,
e) döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében,
f) a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről,
g) az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről,
h) a további ellátásokról, valamint
i) a javasolt életmódról.
(3) A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követően további kérdezésre.
(4) A betegnek joga van megismerni ellátása során az egyes vizsgálatok, beavatkozások elvégzését követően azok eredményét, esetleges sikertelenségét, illetve a várttól eltérő eredményt és annak okait.
(5) A cselekvőképtelen, a korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében bármely ügycsoport tekintetében részlegesen korlátozott betegnek is joga van a korának és pszichés állapotának megfelelő tájékoztatáshoz.
(6) A betegnek joga van megismerni az ellátásában közvetlenül közreműködő személyek nevét, szakképesítését és beosztását.
(7) A tájékoztatáshoz fűződő jogok gyakorlásához szükséges feltételeket a fenntartó biztosítja.
(8) A betegnek joga van arra, hogy számára érthető módon kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és lehetőség szerint tolmácsot vagy jelnyelvi tolmácsot biztosítsanak.
(8a) Ha a betegnek az egészségügyi ellátással összefüggő döntései meghozatalában a támogatott döntéshozatalról szóló törvény szerinti támogatója van, a beteg kérelmére a tájékoztatás során biztosítani kell támogatója jelenlétét.
(9) Az orvos a vizsgálatot megelőzően köteles a beteget – amennyiben állapota lehetővé teszi – arról tájékoztatni, hogy a vizsgálat és az azt követő ellátás térítési díját meg kell téríteni, ha a vizsgálat eredménye szerint sürgős szükség nem áll fenn és az ellátás költségének fedezete a központi költségvetésben és az Egészségbiztosítási Alapon keresztül sincs biztosítva.
14. § (1) A cselekvőképes beteg a tájékoztatásáról lemondhat, kivéve, ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse. (…)
(3) A tájékoztatás joga a beteget akkor is megilleti, ha beleegyezése egyébként nem feltétele a gyógykezelés megkezdésének.

Bár az egészségügyi törvény külön rendelkezik az önrendelkezéshez és az ellátás visszautasításához való jogokról, ezek egymásra épülése miatt mi összevonva beszélünk róluk.
A törvény alapján mindenki szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, mely beavatkozásokat fogadja el vagy utasítja vissza. Fontos tudni, hogy ez minden egyes beavatkozásra külön-külön értendő, és minden beavatkozásról, javasolt eljárásról külön-külön kell tájékoztatni az érintetteket, tehát nem elfogadható, ha olyan komplex beleegyező nyilatkozat aláírását kérik, amin az áll, hogy „a szükséges beavatkozások elvégzéséhez hozzájárulok”. Fontos tudni továbbá, hogy a beavatkozásba való beleegyezést vissza is vonhatjuk, akár szóban is:

Csak az engedélyeddel végezhetnek bármilyen beavatkozást rajtad. Jogod van részt venni az ellátásodról való döntésben.
Visszautasíthatod a felajánlott beavatkozásokat, amennyiben ez nem veszélyezteti a magzatot.
A korábban adott beleegyezésedet akár szóban is visszavonhatod!

“20. § (8) A beteg a visszautasításra vonatkozó nyilatkozatát bármikor, alaki kötöttség nélkül visszavonhatja.”

A beavatkozást csak abban az esetben nincs lehetőség visszautasítani, ha közvetlen életveszély áll fenn, vagy ha a beavatkozás elmaradása mások (a magzat) egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyeztetné. A vajúdás közben felkínált beavatkozásokat is mérlegelhetjük, elutasíthatjuk. Ha van választott szülésznőnk, orvosunk, célszerű már a várandósság alatt előre tisztázni, hogy milyen eljárásrend szerint kísérik, vezetik a szülést és mi milyen beavatkozásokat szeretnénk elkerülni.

„15. § (1) A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.
(2) Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza, figyelembe véve a 20. §-ban előírt korlátozásokat. (A 20. §. az ellátás visszautasításának jogára vonatkozik.)
(3) A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt kivételektől eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését (a továbbiakban: beleegyezését) adja.
(…)
(6) A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését bármikor visszavonhatja. A beleegyezés alapos ok nélküli visszavonása esetén azonban kötelezhető az ennek következtében felmerült és indokolt költségek megtérítésére.”

A törvény szerint ugyanakkor :

„17.§ (2) A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása
a) mások – ideértve a 24. hetet betöltött magzatot is – egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, …”

Problémát okoz, hogy a fenti rendelkezést az orvos tölti meg tartalommal, ő dönti el tehát, hogy adott esetben mi minősül súlyosnak. Ebben az esetben kérjünk teljes körű tájékoztatást, mi alapján minősíti az ellátó orvos súlyosnak az esetet, és jogunk van további orvos véleményének kikérésére is.

Bármikor kérheted, hogy egy másik orvos vizsgáljon meg.

“8.§ (3) A beteg bármely, a kezelőorvos által megállapított diagnózissal, illetőleg javasolt terápiával, valamint fekvőbeteg-gyógyintézetből történő tervezett elbocsátásával vagy más egészségügyi szolgáltatóhoz történő beutalásával kapcsolatban kezdeményezheti más orvos által történő vizsgálatát.”

Jogod van megnézni az ellátásodról szóló minden dokumentációt és első alkalommal ingyen másolatot kapni róla.

Az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez mindenkinek joga van. Szülészeti dokumentációnkat – amely tartalmazza többek között a beavatkozások, kezelések, vizsgálatok adatait – megtekinthetjük, vagy fénymásolatban kikérhetjük a kórháztól. Manapság a legtöbb lelet és egyéb orvosi dokumentum felkerül az EESZT-be, ami a lakosság számára is hozzáférhető, letölthető. Az ellátás során keletkezhetnek azonban olyan dokumentumok is, amik nem kerülnek fel az EESZT-be.

Minden, az ellátás során készült dokumentumot ingyenesen megtekinthettek és első alkalommal ingyenesen kérhettek másolatot ezekről.
A dokumentáció kiadásának rendjét, a kórház szervezeti és működési szabályzata tartalmazza.

Jogszabályi háttér: Az Európai Unió általános adatvédelmi rendelete (GDPR) 15. cikk (3. bekezdés):
„(3) Az adatkezelő az adatkezelés tárgyát képező személyes adatok másolatát az érintett rendelkezésére bocsátja. Az érintett által kért további másolatokért az adatkezelő az adminisztratív költségeken alapuló, észszerű mértékű díjat számíthat fel. Ha az érintett elektronikus úton nyújtotta be a kérelmet, az információkat széles körben használt elektronikus formátumban kell rendelkezésre bocsátani, kivéve, ha az érintett másként kéri.”
Itt találjátok a TASZ mintalevelét, amivel ki tudjátok kérni a dokumentumokat.

Amennyiben a kórház honlapján nem találjátok az igénylés menetére vonatkozó eljárásrendet, úgy a főigazgatóság titkárságán érdemes tájékozódni.

Ha úgy érzed jogtalanság történt veled az ellátás során, panaszt tehetsz. Írhatsz a betegjogi képviselőnek, akár név nélkül is, ő köteles kivizsgálni az ügyet.

Aki kórházban a szülészeti ellátás során jogsérelmet szenved el, az a betegjogi képviselőhöz, és az intézmény fenntartójához, vezetőségéhez is fordulhat.
Betegjogi képviselő elérhető minden kórházban. A betegjogi képviselő az intézménytől független személy, feladata a betegek panaszainak kivizsgálása a betegjogok érvényesülése szempontjából.
Fontos szempont lehet, hogy a panaszt anonim módon is be lehet jelenteni. A betegjogi képviselőnél tett panasz nem von automatikusan peres eljárást maga után.

Az Integrált Jogvédelmi Szolgálat honlapján (az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ jogutódja) megtalálhatók a mindenkori betegjogi képviselők elérhetőségei.

Alacsony kockázatú várandósság esetén jogod van kórházon kívül, az otthonodban szülni – de ennek költsége téged terhel.

Hazánkban a szülés két formája közül lehet választani: vagy kórházba megyünk, vagy otthon hozzuk világra gyermekünket bába segítségével. 2011 áprilisa óta hatályos a rendelet, mely az otthonszülést szabályozza (35/2011. (III. 21.) A rendelet teljes szövege

A várandósság betöltött 36. hetéig kell eldönteni, hogy hol szeretnénk szülni, és ezt jelezni kell a választott bábának. A rendelet így fogalmaz:

„5. § (1) Az ellátás igénybevételéről a várandós nő a terhesség betöltött 36. hetéig dönthet. Az ellátás igénybevételét választó várandós nő a döntés meghozatalát követően haladéktalanul, de legkésőbb 3 napon belül a felelős személy közreműködésével négy példányban kitölti a 4. melléklet szerinti adatlapot. A 4. melléklet szerinti adatlapot a felelős személy juttatja el az egészségügyi szolgáltató részére.”

Az intézményen kívüli szüléshez ugyan Magyarországon joguk van a várandós anyáknak, de az otthonszülés finanszírozásában az állam nem vállal részt, így az otthonszülés költségei teljes mértékben a szülő nőt és családját terhelik.

A beteg jogosult megismerni a róla készített egészségügyi dokumentációt, valamint joga van ahhoz is, hogy egészségügyi adatairól tájékoztatást kérjen.

A beteg jogosult:

  • a gyógykezeléssel összefüggő adatainak kezeléséről tájékoztatást kapni,
  • a rá vonatkozó egészségügyi adatokat megismerni,
  • az egészségügyi dokumentációba betekinteni, azokról másolatot kérni és készíteni,
  • fekvőbeteg-gyógyintézetből történő elbocsátás esetén zárójelentést kapni,
  • egészségügyi adatairól indokolt célra saját költségén összefoglaló, avagy kivonatos írásos véleményt kérni

A betegnek jogában áll az általa pontatlannak vagy hiányosnak ítélt, magára vonatkozó dokumentáció kiegészítését, kijavítását kezdeményezni.

Az adatkezelés időtartama minden egészségügyi dokumentáció esetében főszabályként az adatfelvételtől számított legalább 30 év; a zárójelentés esetében legalább 50 év; a képalkotó diagnosztikai eljárással készült felvétel esetében (például CT, ultrahang, röntgen, stb.) 10 év, illetve az arról készült lelet esetében 30 év.

“A törvény jogot biztosít a betegnek arra, hogy a rá vonatkozó egészségügyi adatokat megismerhesse. Így nemcsak szóbeli tájékoztatást kérhet kezelő orvosától, de kérheti, hogy az adatait tartalmazó dokumentumokat megnézhesse. A dokumentumokba nemcsak betekinthet, de egyes részeiről, akár annak egészéről is másolatot kérhet vagy készíthet.”

Bővebb információk